Karácsonyra hangolódás (dec. 20)

"...várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építője és alkotója." (Zsid. 11,10)

Karácsony. Ha meghallom ezt szót, mi is jut az eszembe? Nekem kapásból három dolog; Jézuska, fenyőfa, és a mákos bejgli. Valahogy minden ember számára megvan ennek a szónak az egyedi hangulata. Sok embernek hozzám hasonlóan gyermekkori képek, emlékek sejlenek fel.

Nagyon szerettem gyerekként a Karácsonyt, mindig meg volt a varázsa. Aztán szépen lassan fel kellett nőni. Azóta minden más lett. Most már én felelek környezetem, családom számára a karácsonyi hangulatért, ami mint sokan tudjuk, nem könnyű. A nagy készületben könnyen el lehe veszni. A varázs elmúlt, a titkok feltárultak. Ezek a dolgok igy összességében lehangolóan hatnak. Pedig felnőtt, keresztény fejjel pont ezekben lehet újra megtalálni újra a Karácsony örömét.

Nézzük csak másik szemmel. A titok feltárult! Isten ember lett, a misztikus jövendölések beteljesedtek, bizonyságot kaptunk az ígéretekről, hogy amit a Teremtő megígér, be is teljesíti. Az Ószövetség idejében tilos volt Istent ábrázolni, hiszen senki sem látta őt. Karácsony óta viszont tudjuk, hogy néz ki. Ember lett olyan ember mint mi is vagyunk, érzésekkel és vágyakkal. Tudjuk, hogy ez az Isten szeret minket, mert emberként, csöndes fuvalatban mutatta me magát és beszélt az Isten Országáról, nem hatalmas és diadalmas földreszállás közben.

Ez a titok ami feltárult, és ezt kell óvva továbbítani környezetünk és családunk számára. Ha bele gondolunk, és túl tudunk lépni a gyermekkori nosztalgia karácsonyán, és merjük felvenni és továbbadni az igazi Karácsony üzenetét, akkor felnőttként is lehet szép és boldog ünnepünk, még ha magányosan, egyedül is töltjük a Szentestét. Hiszen nem az a lényeg, hogy mi ad nekünk az évnek ez az időszaka, nem a fa, a süti, es az ajándék a lényeg, nem is az, hogy az embernek erőltetett "karácsonyi hangulata" legyen, hanem hogy én mit is kezdek ezzel a sok szeretettel. Megtartom magamnak? Az se baj! :D minden ember szeret egy pici szeretetmorzsát félrerakni magának. De az a teljes szeret, ha ezt a kis morzsát meg tudom osztani egy másik szegény lélekkel.

Ez a mai kissé hosszúra sikerült morzsa is legyen mindannyiunk számára kedvcsináló, hogy bátran és örömmel leselkedjünk neki ennek a szép és értékes ünnepnek!


További szép napot!